Psalms 39

Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.1Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett. 2Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt. ^a 3Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok. ^b 4Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen. 5Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok. 6Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem! ^c 7Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem. ^d 8Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak. ^e 9De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap. ^f 10De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját. 11És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás. 12Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem! 13Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem! ^g